A Múzeumok Őszi Fesztiváljának idei mottója: „Múzeumi harmónia”. A programfelhívás arra kívánt rávilágítani, miként tudnak a múzeumok a testi-lelki egyensúlyhoz hozzájárulni. Erre az áhított összhangra, vagyis a „jóllétre” utal a „múzeumi harmónia” szlogen. A közös öröm kifejezésére központi témaként a zene és a zenélés lett megnevezve.
Természetes volt tehát számunkra, hogy idei kamarakiállításunk témájául mi is a zenét, a muzsikálást és a népi hangszereket válasszuk. Múzeumunk igen gazdag palóc emberek, pásztorok készítette népi hangszerekben: dudákban, furulyákban, citerákban, kanászkürtökben. Látványtárunk nagyszerű válogatást ad közre ezekből, amelyek megtekintésére most nyíló kamarakiállításunk kísérő részeként is tekintünk. De egy további apropója is van kiállításunknak: augusztusban hét, csodálatos szlovákiai népi hangszert, négy fujarát és három furulyát vásároltunk a kitűnő gyetvai népművésztől, Ján Trebula úrtól, aki nemcsak művészi megszólaltatója a hangszereknek, de saját maga készíti is őket mesteri fokon.
Kiállításunk tárgyi és fotóanyagát alapvetően Fényes Dezső 1930-as, Manga János és Zólyomi József 1950-es, ’60-as évekbeli gyűjtései adják. A paravánokon hat, nagyméretű, dokumentumértékű zenész fotóportré idézi fel a palóc emberek zeneszeretetét, hangszeres zenetudását. További 11 hangszer: furulyák, citera, hegedű, kanászkürt tanúskodik arról, melyek voltak az itt élők kedvelt zeneszerszámai. Külön tabló idézi meg az utolsó magyar dudás, a tereskei Pál István emlékezetét, és mutatja be munkásságát. És természetesen láthatók a Trebula úrtól vásárolt csodálatos hangszerek.