A kiállítás a 19. század utolsó harmadától mutatja be a vidék paraszti életmódját, az emberi élet három nagy fordulója: a születés, a házasság és a halál szokáskörének tárgyai és archív fotográfiák segítségével. A sokalakos jelenetekben gazdag tárlat a szokások, a néphit, a népi vallásosság mellett a tárgyalkotó népművészet emlékeinek megismerésére is lehetőséget ad.

A kiállítás múzeumalapítónknak, Nagy Ivánnak állít emléket, az európai műveltségű történész könyvtárának sajátos megközelítésű bemutatásával. A könyvtárban a magyar történelem, legfontosabb eseményei is feltárulnak a látogatók előtt, különös tekintettel Nógrád vármegyére. A könyvtár belépőjéül a tudós pályaképét is felvázoló korhű dolgozószoba-enteriőr szolgál.

Az egykori vármegyeháza épületében (Civitas Fortissima tér 2.) található kiállítás bepillantást nyújt Madách Imre életének sorsdöntő pillanataiba, közéleti tevékenységébe, s ezen belül az 1848/49-es szabadságharccal közvetlenül vagy közvetve összefüggő eseményekbe. A könyvbarát látogatók itt megcsodálhatják Madách Imre fő művének Az ember tragédiája-nak összes magyar nyelven megjelent kiadását: az 1861-ben nyomtatott első kötettől egészen a modern, kortárs kiadványokig, köztük számos igazi, szemet gyönyörködtető könyvritkasággal. A tárlaton látható színpadi makettek, fotók, díszlettervek a Tragédia színpadi történetét mutatják be. Az emlékszoba kutatóhelyként is működik, de várjuk a középiskolás diákokat is, múzeumpedagógiai foglalkozásokra, alternatív irodalomórákra.

A múzeumépület szomszédságában áll Magyarország első szabadtéri múzeuma. Az lakóházat, istállót, pajtát magába foglaló épületegyüttes jellegzetes palóc porta képét mutatja a 18-19. század fordulójáról. A berendezés egy több generációs nagycsalád életterét idézi, amely számos régies jegyet őrzött meg a egészen a múlt század elejéig.

Az összesen több mint ezer műtárggyal rendelkező látványtárunkban, a palóc népművészet legszebb alkotásai mellett, Madách Imréhez és Mikszáth Kálmánhoz kapcsolódó rekvizitumok, Balassagyarmat történetére vonatkozó tárgyak és dokumentumok láthatóak. Látogatóink a helyszínen egyúttal betekintést nyerhetnek múzeumunk elektronikus nyilvántartásába és raktározási módszerébe.

Nógrád megye kiemelkedő művészei: a Prima Primissima, Kossuth-díjas, és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett festőművész Földi Péter és fia, az ugyancsak festőművész Földi Gergely munkáiból nyílt kiállítás a Palóc Múzeumban október 29-én. Földi Péter – aki képeivel közel négy évtizede szerepel a nyilvánosság előtt – klasszikus művein kívül legújabb alkotásait is felvonultatja a kiállításon. Festészetének legfőbb forrása a falu, ahol él, Somoskőújfalu. Műveit képzeletgazdagság jellemzi, amelynek forrása a népmesék, a néphagyományok világa, a tiszta gyermekrajzok, de képeivel saját mitológiát teremt, melyen keresztül megismerhetjük a művész érzéseit, gondolatait az őt körülvevő világról. Földi Gergely kompozícióin a technika világa is megelevenedik. Művészetének forrása a körülöttünk lévő tárgyak, melyek közt kiemelt helyet foglalnak el a járművek. A farostra feszített vászonra porfestékkel készített képeit plasztikusság jellemzi, egyfajta misztikusság, mintha egy álomképből bukkannának elő a környezetükből kiemelt tárgyak.

A Múzeumok Őszi Fesztiváljának idei mottója: „Múzeumi harmónia”. A programfelhívás arra kívánt rávilágítani, miként tudnak a múzeumok a testi-lelki egyensúlyhoz hozzájárulni. Erre az áhított összhangra, vagyis a „jóllétre” utal a „múzeumi harmónia” szlogen. A közös öröm kifejezésére központi témaként a zene és a zenélés lett megnevezve.
Természetes volt tehát számunkra, hogy idei kamarakiállításunk témájául mi is a zenét, a muzsikálást és a népi hangszereket válasszuk. Múzeumunk igen gazdag palóc emberek, pásztorok készítette népi hangszerekben: dudákban, furulyákban, citerákban, kanászkürtökben. Látványtárunk nagyszerű válogatást ad közre ezekből, amelyek megtekintésére most nyíló kamarakiállításunk kísérő részeként is tekintünk. De egy további apropója is van kiállításunknak: augusztusban hét, csodálatos szlovákiai népi hangszert, négy fujarát és három furulyát vásároltunk a kitűnő gyetvai népművésztől, Ján Trebula úrtól, aki nemcsak művészi megszólaltatója a hangszereknek, de saját maga készíti is őket mesteri fokon.
Kiállításunk tárgyi és fotóanyagát alapvetően Fényes Dezső 1930-as, Manga János és Zólyomi József 1950-es, ’60-as évekbeli gyűjtései adják. A paravánokon hat, nagyméretű, dokumentumértékű zenész fotóportré idézi fel a palóc emberek zeneszeretetét, hangszeres zenetudását. További 11 hangszer: furulyák, citera, hegedű, kanászkürt tanúskodik arról, melyek voltak az itt élők kedvelt zeneszerszámai. Külön tabló idézi meg az utolsó magyar dudás, a tereskei Pál István emlékezetét, és mutatja be munkásságát. És természetesen láthatók a Trebula úrtól vásárolt csodálatos hangszerek.