TRIANON 103
Kitaszítottak – Ahol az Ipoly elválaszt

Az első világháborúból vesztesként kikerülő magyar nemzet a béketárgyalások során nem számíthatott sok jóra a győztes nagyhatalmak, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia területén osztozkodó utódállamok részéről. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum azonban a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlva az addig elképzelhetetlent tette valóságossá: az ezeréves magyar állam területének több mint kétharmadát elcsatolva közel három és fél millió magyart kényszerített kisebbségi létbe, idegen országok fennhatósága alá. Az esetek döntő többségében a nyelvi-etnikai szempontokat figyelmen kívül hagyó, mindenfajta gazdasági, közlekedési infrastrukturális ésszerűséget mellőző, újonnan meghúzott államhatárok, közvetve vagy közvetlenül, területenként más-más mélységben, de –  hasonlóképpen az ország összes érintett településéhez – Balassagyarmatra is rendkívül negatívan hatottak. Az ország centrumából hirtelen a határszélre került nógrádi megyeszékhelynek katasztrofális politikai-gazdasági körülmények között kellett megőriznie közigazgatási, kulturális, gazdasági és piaci pozícióit. Az Ipoly folyón túli területekkel elvesztek szőlőskertjei, gyümölcsösei, termékeny szántóföldjei. Ugyanakkor a városi határ ötödének elvesztésénél sokkal súlyosabban érintette gazdaságát, kereskedőit és iparosait az északi területek elcsatolása, ami csak a piaci vonzáskörzetet tekintve 47 települést jelentett. Balassagyarmat és a környező falvak között évszázadok alatt kialakult termékcsere, természetes munkamegosztás, munkahelyek kerültek veszélybe. A trianoni határ mesterséges akadályként szelte ketté az itt élők családi, rokoni kapcsolatait, mozgásterüket korlátozta. Birtokaik, munkalehetőségeik új államhoz kerülésével megélhetésük bizonytalanná vált. A békeszerződés aláírását követő hatodik évben a balassagyarmati képviselő testület így értékelte a kialakult helyzetet: „A határmegvonás éppen azon községeket szakította el tőlünk, amelyek földrajzi helyzetüknél fogva kénytelenek voltak Balassagyarmat felé gravitálni, s … oly községeket hagyott meg nekünk Trianon, amelyek részint Vácnak, részint Aszódon keresztül mindég Budapesttel tartottak fenn kereskedelmi összeköttetést.” A jövőnek szóló elképzelések, például a csábi fára éppen csak kiépülő faipar, vagy a kürtösi szénhez vezető iparvasút terve értelmüket vesztették.  Az 1920-as évek végére már egyértelműen érzékelhetővé vált: Balassagyarmat korábbi vonzereje megszűnt, az első világháború előtti évtizedekben még dinamikusan növekvő népessége a stagnálás útjára lépett. Az országcsonkítás előtt városunk északi vonzáskörzetéhez tartozó, a békediktátum értelmében a Csehszlovák Köztársasághoz kerülő Nógrád és Hont vármegyerészekben élő magyar honfitársaink kitaszítottakká, idegenekké váltak saját szülőföldjükön. Kiállításunkban a trianoni tragédiára emlékezve, döntés elé állítjuk a Kedves Látogatót, hogy az elválasztás szimbólumává váló Ipoly folyó jobb vagy bal partján elindulva, a magyar, avagy a csehszlovák oldalra kerültek szemszögéből tekint vissza a bő egy évszázaddal ezelőtt történtekre.