THE GIRL WEARS MANY SKIRTS IN VILLAGE OF KAZÁR AND VIZSLÁS

A palóc népviselet híresen cifra, sokszor fényűző volt, ezen a vidéken  az asszonyoknak  szinte minden ünnepre más-más színű felsőszoknyát, kendőt illett felvenni. A hagyományos közösségekben a viselet árnyalt módon kifejezte az életkort,  alkalmat, társadalmi helyzetet.  Meghatározott jelentése volt a ruha színének, az anyag minőségének, utalt viselőjének korára, családi állapotára, és függött az évköri alkalomtól is.

Bocsi Éva babakészítő a kazári-vizslási viseletcsoport jó ismerője, hiszen itt született e hagyományőrző, de tradícióiban ekkor  már változásnak indult  palóc tájon.   A közösség minden tagja számára egyértelmű szabályok a 20. század második felében  a népviselet terén is fellazultak, a színek jelentése elmosódott, az öltözködésben a díszítő jelleg érvényesült, miközben  a viselet elhagyása is egyre jellemzőbbé vált. Bocsi Éva hamar felismerte a hagyományok értékét, megőrzésének fontosságát. A palóc családok kisleányai ekkor még elsajátították otthon a varrás, hímzés fortélyait, Bocsi Éva is édesanyjától tanulta meg a helyi viselet és a babák készítésének módját.

Az általa készített babák kiemelkedőek  az országszerte általánosan szokásos babakészítési módok közül, nemcsak hitelességükkel, igényes, egyedi és művészi kivitelezésükkel, hanem azzal is, hogy élően mutatják a palóc szokások sokszínűségét: mikor,  mit illett felvenni, ünnepeken, hétköznapokon, munkában. Megörökített olyan különleges, egyedülálló viseletet is, mint a Kossuth-gyász.

Bocsi Éva  palóc népviselet, népművészet adatközlőjeként is szolgálja kultúrkincsünk tovább éltetését, átörökítését. Több  évtizedes munkájával, maradandó alkotásaival, és folyamatos szellemi tudásmegosztó tevékenységével, nagyban hozzájárul, hogy a palóc népviselet, és a hozzá kapcsolódó szokások  az utókornak megmaradjanak. Szoros a kapcsolata a balassagyarmati Palóc Múzeummal is. Részt vett 2019-ben a Múzeumok Őszi Fesztiválján, és nagy közönségsikerrel mutatjuk be a babagyűjtemény egy részét az idén 2020 februárjában nyílt tárlatunkon is.

PALÓC PAINTINGS

A palóc ember és táj áll tárlatunk középpontjában.  Az itt élő, ide kötődő művészeket alkotásra serkentették Palócország lakói és látnivalói.  Műveikből mutatunk be egy csokorra való válogatást.

A kiállító művészek között szerepel a kortárs festészet jeles alakja, a Kossuth- és Prima Primissima díjas festőművész Földi Péter, aki a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. A kitűnő kolorista festőművész az utóbbi években főleg nagyméretű, erőteljes színvilágú képeket fest. A madarak, háziállatok egyéni megjelenítése, képeinek lenyűgöző színvilága, festői tisztasága páratlan.

Jánossy Ferenc: 1963-1983-ig élt és alkotott Balassagyarmaton. Művei megtalálhatók a Nemzeti Galériában és számtalan hazai és nemzetközi gyűjteményben.

Farkas András: Balassagyarmaton 1947-től tanított, nevelt. Olajfestményei, akvarelljei, grafikái középpontjában a vidéki élet, a földműves, a palóc ember állt.

Réti Zoltán: Balassagyarmat városának ikonikus személyisége volt, amolyan 20. századi reneszánsz ember. Pedagógus, karnagy, zenetudós és festőművész. Akvarelljeire élénk színvilág, merész ecsetkezelés, és leheletfinomság jellemző. Az ő vásznain jelent meg leggyakrabban a nógrádi táj, a kis palócházak és templomok világa.

További kiállító művészek: Adorján Attila, Bátori István, Berecz Antal, Botos Zoltán, Czene Gál István, Földi Gergely, Lengyel Péter, Losonczy Ildikó, Nagy Márta, Puha Péter.

A kiállításon olyan képek is bemutatásra kerülnek, amelyeket Magyarországon a nagyközönség még nem látott. Például Adorján Attila Érsekvadkerti krumpliszedők vagy Földi Péter Rikongat a kanász című alkotásai, továbbá Farkas András, Földi Gergely, Jánossy Ferenc, Nagy Márta, Lengyel Péter, Réti Zoltán ezidáig ki nem állított képei.

Köszönetet mondunk a szervezés területén nyújtott támogatásért dr. Csordás Pálnak, a Kogart Galériának, Csach Gábornak, Balassagyarmat város alpolgármesterének, Markó Antalnak, Szügy község polgármesterének, Adorján Attila és Czene Gál István festőművészeknek, továbbá azoknak a magángyűjtőknek, akik a kiállítás céljára rendelkezésre bocsátották féltve őrzött kincseiket.

A „hozott anyagból” a tárlatot rendezte: Csemniczky Zoltán szobrászművész.