A Palóc Múzeumban őrzött teljes fényképészeti anyag jelenleg a fotótár 21143 darabot számláló negatívállományából, a néprajzi adattárban található 561 db pozitív felvételből, a diatár 5101 db diapozitív anyagából, valamint a digitális képalkotásra való áttérést követően keletkezett digitális felvételekből tevődik össze.

A gyűjteménytörténet első fontosabb állomásának az 1932-es évet tekinthetjük, múzeumunkban ugyanis ekkortól számolhatunk a fényképezés intenzívebb gyakorlatával. Az intézmény akkori igazgatója Fényes Dezső ehhez mind technikai, mind muzeológiai szempontból szakmai segítséget elsősorban a Néprajzi Múzeumtól és a Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetségétől kapott. Az ekkoriban készült felvételek szinte teljes egészében néprajzi tematikájúak. Az 1940-es évek végén tíz ezerre becsült gyűjteményből mára megmaradt Fényes Dezső és a korszak egyik legnagyobb hatású fotósa, Vadas Ernő által készített, közel ezer felvételt magába foglaló állomány is igen változatos, jószerével lefedi a néprajz szinte minden területét. Döntő hányaduk Nógrád megyében készült terepfotó, de néhány fotó erejéig képviselve vannak Pest megye, illetve a ma Szlovákiához tartozó Hont és Esztergom megyei falvak is.A felvételek készítésekor a vidék parasztsága még sokat őrzött régi, hagyományos kultúrájából. Így e fényképek pótolhatatlan dokumentumokat jelentenek nemcsak helyi vonatkozásban, hanem sok esetben a magyar néprajztudomány – elsősorban a parasztviselet, népszokások és építkezés kutatói – számára is. Az anyag értékét növeli, hogy a Rolleiflex és Ultrix típusú géppel készült felvételek technikailag jó minőségűek, így publikációs célra vagy nagyítások készítésére is alkalmasak.

1945 után a néprajzi témájú felvételek mellett a történeti szakterület súlya is felerősödött a gyűjteményben. Mindezek feldolgozása és dokumentálása már tudományos megalapozottsággal történt. A felvételek technikai szintjét a hírneves néprajzkutató, Manga János neve fémjelzi, aki éveken keresztül volt a Néprajzi Múzeum fényképészeti laboratóriumának vezetője, majd ezt követően 1949 és 195 között a balassagyarmati múzeum igazgatójaként több ezer felvétellel gazdagította a fotógyűjteményt.

Az 1960-as évektől az eredeti forrásértékű fotográfiák mellett adattári témájú, reprodukció készítés és tárgyfotózás céljából készült felvételek is gyakran kerültek a gyűjteménybe. A legtöbb ekkoriban készült felvétel Zólyomi József néprajzkutató, egykori múzeumigazgató nevéhez fűződik, de a múzeum mindenkori munkatársai, Flórián Mária, Gádor Judit, Kapros Márta, Buda László, Limbacher Gábor, Lengyel Ágnes, Horthy István is jelentős számban gyarapították a gyűjteményt.