A kiállítás az elmúlt 100-120 év paraszti életformájáról ad áttekintést. A kedvezőtlen természeti adottságok, a történeti, társadalmi körülmények sajátos alakulása korlátozta az itt élők lehetőségeit. A környék parasztságának életmódja, kultúrája tehát lassabban változott, s számos régies vonást örökített át századunkra.

A gyermekáldásban Isten akaratát látták megtestesülni. A gyermekágy körül főleg tapasztalt, idősebb asszonyok tevékenykedtek, ez kedvezett a hagyományok továbbélésének. A néphit szerint az újszülöttre számos veszedelem leselkedik: ezeket mágikus eljárásokkal igyekeztek elhárítani.

A rövid gyermekágyas időszak elteltével a család élete visszatért a rendes kerékvágásba. Az idősebb testvéreket korán bevonták a kicsik felügyeletébe, gondozásába, s ha lábra kapott az apróság, ment ő is a gyermekhaddal játszani. Az intézményes neveltetés egy részét viszont az iskola jelentette. Az otthonról hozott vallási indíttatás is az iskolás kortól kapott intézményes keretet.

A mulatságok, ünnepi szokások vidám forgatagában szövődtek a szerelmi kapcsolatok. Azonban a házassággal kapcsolatosan a fiatalok érzelmei háttérbe szorultak: a szülő szava döntött, gyakorlatias szempontok alapján. A házasságkötés szokáskörének csúcspontja a lakodalom, amelynek révén, mint egy tudatták a közösséggel a nagy eseményt. Megrendezése alkalmul szolgált a reprezentációra, lehetőséget teremtvén az akár három napig eltartó evés-iváshoz, vidám mulatozáshoz.

A házasság révén a menyecske bekerült férje családjába. A 19-20. század fordulóján még fellelhetők voltak palócvidéken az ún. nagycsaládok. A módosabb réteg körében élő családforma mellett az egyszerű vagy kiscsaládok voltak többségben. Mindkét forma keretei között alapvetően megváltozott a fiatalok élete, újfajta elvárásoknak kellett megfelelniük.

A hétköznapok megfeszített munkájában a vasárnapok békés hangulata jelentett feloldást. A közvasárnapok sorából kiemelkedtek az egyházi év jelentős alkalmai, a templom szentelésének évfordulója ill. védőszentjének ünnepe. A katolikusoknál nagy jelentőségű volt a búcsújárás is.

Az évek múlását vidékünkön szemléletesen fejezte ki a nők viseletének fokozatos változása, ami a cifrálkodás háttérbe szorulásában és az öltözködés rendjének egyszerűsödésében nyilvánult meg.

A sublótfiókban összekészítve állt a “halóruha” s mindazon kellékek, amikre majd “akkor” lesz szükség. A halál a paraszti felfogás szerint nem a megsemmisülést jelenti, hanem az emberi lét misztikus átalakulását. A túlvilági életbe vetett hit napjainkig fenntartotta a halottlátó intézményét.