„Látván a gályát…”

A hajó a balatoni festészetben

A vízi jármű (mint csónak, ladik, bárka, hajó, uszály, óceánjáró vagy éppen lélekvesztő) alighanem a legősibb közlekedési eszköz. A nagy folyami civilizációk létalapjaként nemcsak anyagot, hanem szellemi rakományt is szállít, égitesteket hordoz az égbolton, és halottakat visz a túlvilágra. Ahogy Platónnál a jól szervezett államközösség, úgy a keresztényeknél az egyház közösségének szimbóluma: templom (mint annak fő-, kereszt- és mellékhajói), vagyis az élet háborgó tengerén biztonságot jelentő menedék. Egyszersmind ringó bölcső, összeköttetés föld és ég, véges és végtelen, élet és halál között. Nem csoda hát, ha egy hajó – orra, teste és tatja hármas egységében – maga is műalkotás, ugyanakkor a festők és a költők egyik legkedveltebb motívuma.

Nemcsak az angolok és más „hajós népek” számára, hanem még a mi „szárazföldi” műveltségünkben is, amelyben szülőföldjük ismérveit sokan keresték éltető vizek partján, ahogy Juhász Gyula a Tisza mentén, József Attila a Dunánál, Mészöly Géza pedig a Balaton zsombékos partvidékén. Még a mi tájfestészetünknek is vissza-visszatérő eleme a víz, és az embernek a tájban való jelenlétére gyakran utal egy-egy vízjáró alkalmatosság. Annak a jelentéstartalmában pedig ott van az elemeknek való kiszolgáltatottság vagy éppenséggel az ember uralma a természet erői – nevezetesen a szél és a víz – fölött. 

A címadó vers (Baróti Szabó Dávidé) erre az utóbbira utal „a vitorlás hajójú” Balatonnal kapcsolatban, ahogy azt később Garay János is „egy évezreden át ugarul állott”, majd a „hullámzabolázó” Kisfaludy gőzös által felszántott földdarabhoz hasonlította. Az előbbire viszont viharba került bárkák és halásztragédiák költői és festői ábrázolásai utalnak. 

A hajóábrázolások a mi festészetünkben sem csak hajózástörténeti emlékek, nem is csak életképek kellékei, hanem allegóriák és szimbólumok is. Az ennek bizonyságául szolgáló képanyag pedig arról is tanúskodik, hogy tenger- és hajófestésre szakosodott kortársaiknál (mint Turner, Claude Monet, Caspar David Friedrich, Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij, vagy a két magyar származású, de Angliában, illetve Hollandiában festő John Christian Schetky és Mendlik Oszkár) a mi festőink sem alábbvalók. 

A kiállításba válogatott alkotásokkal nemcsak gyönyörködtetni kívántunk, hanem célunk volt Látogatóink ismereteinek bővítése is. Éppen ezért néprajzi, hajózástörténeti, ipar- és művelődéstörténeti vonatkozású festményeket és fotókat láthatnak a tárlaton.