EXHIBITION OF THOMAS JONAK

Magamról …

"Apám, a II. világháború után a hadifogságból hazatérve, Borsodnádasdon kapott titkári állást – így kerültem ott erre a világra. De Újpesten, a Duna öble, a Szúnyogsziget mellett nőttem fel. Tősgyökeres újpestiként apám – édesapja alapította 1905-ben a hivatásos tűzoltóságot az akkor még önálló városként létező Újpesten – egy év után hazahozta a családot. Egyéb szálak is kötöttek bennünket Újpesthez: Lebstück Mária huszárfőhadnagy (Huszka Jenő operettjének Mária főhadnagya, emlékét Jókai írása, utcanév, a megyeri úti temetőben síremlék is őrzi ma Újpesten) az 1848-as szabadságharc egyik hőse élt ott Jónák Pállal; a Kufsteinből 1867 után császári kegyelemmel szabadult Jónák József, ütegével a császári seregből átállt honvéd tüzér őrnagy fiával. (Korábban L.M. férje, akit Haynau tábornok felségárulásért halálra ítélt, de később az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta.) Fiától eredhet vonzalmam a művészet iránt: műkedvelő festőként ő honosította meg a családban a festészet szeretetét, nagyapám rég beszáradt festékeit – „fiam, drága a festék, majd meglátod” – nagynéném adta oda, mikor a gimnázium után hazakerültem Pestre. Apám szakkörben fejlesztette rajztudását – nagy készséget mutató rajzaira emlékszem vissza. Négy – öt évesen szaggatott vonalakkal bonyolult absztrakt fantáziákat kalandoztam papírra. Hajóskapitány, ezermesterkedő nagyapámtól tudtam meg – mivel ő készített vakkeretet (nem volt az „igazi”) a darab fehér vászonhoz, amit „bedolgozó szabásznőként” otthon dolgozó nagyanyámtól kértem – hogy keretre feszítik a vásznat. Munka közben alapozódott le a temperával mialatt a rózsaszín háttéren fehérrel a hátát mutató, ülő nőt festettem. De nem itt kezdődött a sorsom. Anyám arca – úgy emlékszem – nyugtalan lett, mikor (felső tagozatos lehettem az általános iskolában) kiszaladtam hozzá a konyhába, s lelkes izgalommal közöltem, micsoda nagyszerű tónusokat láttam a TV-ben egy Rembrandt képen. Válogatás, elképzelés nélkül kezdtem lefesteni mindent, amihez hozzájutottam. Megpróbáltam emlékezetből lerajzolni a Városligeti Műjégpálya előtti, „nyilazót” ábrázoló bronzszobrot, lemásoltam a női arcot a Caola reklámon, Delacroix Villámtól megvadult ló c. akvarelljét, a Nemzetőr c. képet, a szomszéd, a nagyszüleim tájképét, temperával lefestettem az orgonacsokrot az előszobánkban. A szomszéd fiút „támadó állásban, térdre tett kézzel” lerajzoltam. (Csalódott az eredmény láttán.) A rézhamutartó aljába vonalakat karcoltam – hidegtű „nyomatot” csináltam. A Szőnyi – féle anyagtan szerint próbáltam festéket törni, olajfestéket csinálni. Anyám a Képzőművészeti Gimnáziumba vitt felvételizni – megrettentem a sok hokedlitől, kockától, a szénnel rutinosan befeketített felvételi rajzoktól. Dehogy akarok én grafikus lenni, mondtam. Lementem Debrecenbe gimnáziumba – anyám egyedül nevelt hároméves korom óta – nem volt, aki kézben tartson egy kamaszt. A második évben már a Medgyessy szakkörbe jártam Bíró Lajoshoz – tanáraim nagyvonalúan félrenéztek, miközben megszegtem a katonai szigorúságú kollégiumi fegyelmet, s a délutánt a szakkörben töltöttem hetente háromszor. Elmulasztottam a vacsorát is ilyenkor. Háromnegyed nyolcig ült az aktmodell – hétkor volt a vacsora. Ma sem tudok okosabban élni."

                                                                               Jónák Tamás

A kiállítást megnyitotta: Csach Gábor művészettörténész, Balassagyarmat Város polgármestere

A kiállítást rendezte: Jónák Tamás festőművész

A kiállítás kurátora: Dr. Csordás Pál

MUSIC IN THE LIFE OF PALOC PEOPLE

A kiállítás 2021. október 4-én 17 órakor nyílik meg a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében.