Szent Márton napja (november 11.) a téli évnegyed kezdő napja. A rómaiak ilyenkor Asclepiust, az „orvosistent” ünnepelték, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. A harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől. Szent Mártont viszont – legendája szerint – elárulták, amikor szerénységből, püspökké választása elől, óljukban bújt el, hiszen inkább szerzetesként szeretett volna élni. Mars isten madara azután, afféle régi szófejtéssel „Márton madara” lett a keresztény naptárban, s így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. De a reformátusok is hivatkozhattak Luther Márton neve napjára, s ürítgették ők is ilyenkor az újborral telt poharakat. Szent Márton a kora középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozott. Templomok patrónusaként Magyarországon Szűz Mária után következik. Az oltárképek legnépszerűbb ábrázolása, amikor a didergő koldus megsegítésére kettévágja köpönyegét. A koldus maga Krisztus volt, s a szent cselekedet követésére így tanították faluhelyen a gyermekeket: „Ha van valamid, a felét legalább add oda (mint Szent Márton a köpönyegét)!” Márton nap a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja is volt. A járandóság a pap, a felköszöntés (recordatio) a tanító javadalmai között szerepelt. A műhelyekben, boltokban ekkor gyújtottak először gyertyát, s a libasültet mécsesekkel rakták körbe. Hogy a szokás megtartására, a szent ünnepének megülésére figyelmeztessen, elterjedt a mondás: „Aki e napon libát nem eszik, egész évben éhezik” Aki pedig „újbort nem iszik, egész évben szomjazik”. A lakoma megtartása biztosította a következő esztendő szerencséjét, s e napon jósoltak az elkövetkezendő időjárásra is. Ha a liba mellcsontja fehér, akkor hosszú havas tél közelít.
Dr. Lengyel Ágnes a Palóc Múzeum igazgatója a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére tart előadást november 15-én a Márton-napi Hungarikum Fesztiválon. Témája: Márton napi hagyományok és szokások
