A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága – Múzeumi Szakmai Kollégium
és a Nógrád Megyei Múzeum Szervezet között létrejött
2311/2031 azonosító számú támogatási szerződés elszámolása
SZAKMAI BESZÁMOLÓ
a balassagyarmati Palóc Múzeum mögött álló Palóc Ház részét képező olajütő prés restaurálásáról
A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet 2011 szeptemberében benyújtott pályázatában a balassagyarmati Palóc Múzeum mögött álló Palóc Ház egységét képező 611-1947 leltári számú olajütő restaurálására kért vissza nem térítendő támogatást. A pályázatban célul kitűzött felújítás megvalósult, és a restaurálás 2012 júniusa és szeptembere között elkészült.
Az olajütő restaurálásának szakmai okait bár már egyszer megfogalmaztuk, most még egyszer összefoglalom.
Az 1872-ben készített szerkezet Patvarc községből származik, 1934-ben egyfiókos pajtával együtt került a gyűjteménybe. A háborúban a pajta elpusztult, de az olajütő prés sértetlen maradt. Az időjárás viszontagságaitól megvédendő, egy zsúppal fedett hatlábú pajta rekonstrukció, utóbb náddal fedett tetőszerkezet épült az olajütő fölé. A helyreállított szabadtéri gyűjtemény (– köztük az olajütő – helyreállítására) a hatvanas évek elejétől fogadta ismét a látogatókat. A kilencvenes évek közepén és a kétezres évek elején ismételten nagyobb felújításokra került sor, ez azonban főként a lakóépületet érintette. A ház, az istálló és a pajta az utolsó felújításnál új tetőt kapott, de az olajütő restaurálása – forráshiány miatt – nem történt meg. Mára a tölgyfából készült szerkezet olyan mértékben rongálódott, korhadt el és egyéb rovarfertőzést szenvedett, hogy a hajtószerkezetnek spirális rúdja kiszakadt a talpgerendából. A tartó keresztgerendák, párnafák elgyengültek, az ütőszeg levált, az egész szerkezet megcsavarodott és megbillent.
A restaurálás
Az olajütő restaurálása során több tényezőt is figyelembe kellett venni. Nem csak az időjárási körülményeket, de a skanzen változatlan nyitva tartása miatt indokolt fokozott biztonsági intézkedéseket, továbbá az olajütő méreteiből adódó nehéz mozgatását és nem utolsó sorban a szakmai hitelességhez való ragaszkodást.
Ezért az érdemi munka megkezdése előtt további kutatást végeztem, majd több alkalommal konzultáltam a restaurátorokkal és az épített kulturális örökségben járatos szakemberekkel. A konzultációk eredményeképpen több olyan tényező merült fel, amelyek az eredeti tervek átgondolását, részben módosításukat eredményezték.
Az egyik legfontosabb felmerülő probléma a talpgerenda olyan mértékű károsodása volt, ami teljes cseréjét tette szükségessé. Megoldást kellett keresni arra, hogy honnan vegyünk a ma már önmagában is szinte beszerezhetetlen mocsári tölgyből, ráadásul méreteiben is megfelelő gerendát. A konstruktív gondolkodás végeredménye az lett, hogy a Palóc Múzeumba évekkel ezelőtt beszállított hiányos olajütő darabjait használjuk fel a restaurálás során. A másik nagy probléma, a biztonsági intézkedések betartása mellett, a statikai alátámasztások, a nagyméretű darabok mozgatása. Ennek megoldásában statikus tanácsadó is segítségünkre volt.
A munka során folyamatos konzultáció folyt köztem és a helyreállítást végző szakember között, így végig zökkenőmentes volt az felújítás. Az olajütő tisztítása után törekedtünk arra, hogy a természetes anyagokból készült (diópác: diólevél, diógumó és korom főzete) páccal legyen színezve az építmény. Összesen 9 rétegben lett átfestve, mire a kívánt színt elérte.
A restaurálás során törekedtünk arra is, hogy a szerkezet működőképes legyen, számolva azzal, hogy – elsősorban múzeumpedagógiai foglalkozásaink során – használatát is bemutathassuk.
Köszönjük, hogy támogatásukkal lehetővé tették, Magyarország legrégebben álló skanzenjének részét képező olajütő restaurálását. Remélem, hogy sokaknak szerez majd örömet, maradandó élményt a múzeumunk megtekintése során.
Balassagyarmat, 2012. november 5.
Molnár Ildikó
néprajzos főmuzeológus
