200 ÉVE SZÜLETETT REGULY ANTAL

A zirci Reguly Antal Múzeum és a Népi Kézműves Alkotóház vándorkiállítása

PALÓC KÉPEK

A palóc ember és táj áll tárlatunk középpontjában.  Az itt élő, ide kötődő művészeket alkotásra serkentették Palócország lakói és látnivalói.  Műveikből mutatunk be egy csokorra való válogatást.

A kiállító művészek között szerepel a kortárs festészet jeles alakja, a Kossuth- és Prima Primissima díjas festőművész Földi Péter, aki a közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. A kitűnő kolorista festőművész az utóbbi években főleg nagyméretű, erőteljes színvilágú képeket fest. A madarak, háziállatok egyéni megjelenítése, képeinek lenyűgöző színvilága, festői tisztasága páratlan.

Jánossy Ferenc: 1963-1983-ig élt és alkotott Balassagyarmaton. Művei megtalálhatók a Nemzeti Galériában és számtalan hazai és nemzetközi gyűjteményben.

Farkas András: Balassagyarmaton 1947-től tanított, nevelt. Olajfestményei, akvarelljei, grafikái középpontjában a vidéki élet, a földműves, a palóc ember állt.

Réti Zoltán: Balassagyarmat városának ikonikus személyisége volt, amolyan 20. századi reneszánsz ember. Pedagógus, karnagy, zenetudós és festőművész. Akvarelljeire élénk színvilág, merész ecsetkezelés, és leheletfinomság jellemző. Az ő vásznain jelent meg leggyakrabban a nógrádi táj, a kis palócházak és templomok világa.

További kiállító művészek: Adorján Attila, Bátori István, Berecz Antal, Botos Zoltán, Czene Gál István, Földi Gergely, Lengyel Péter, Losonczy Ildikó, Nagy Márta, Puha Péter.

A kiállításon olyan képek is bemutatásra kerülnek, amelyeket Magyarországon a nagyközönség még nem látott. Például Adorján Attila Érsekvadkerti krumpliszedők vagy Földi Péter Rikongat a kanász című alkotásai, továbbá Farkas András, Földi Gergely, Jánossy Ferenc, Nagy Márta, Lengyel Péter, Réti Zoltán ezidáig ki nem állított képei.

Köszönetet mondunk a szervezés területén nyújtott támogatásért dr. Csordás Pálnak, a Kogart Galériának, Csach Gábornak, Balassagyarmat város alpolgármesterének, Markó Antalnak, Szügy község polgármesterének, Adorján Attila és Czene Gál István festőművészeknek, továbbá azoknak a magángyűjtőknek, akik a kiállítás céljára rendelkezésre bocsátották féltve őrzött kincseiket.

A „hozott anyagból” a tárlatot rendezte: Csemniczky Zoltán szobrászművész.

“LÁTVÁN A GÁLYÁT…” A HAJÓ A BALATONI FESTÉSZETBEN

„Látván a gályát…”

A hajó a balatoni festészetben

 

A vízi jármű (mint csónak, ladik, bárka, hajó, uszály, óceánjáró vagy éppen lélekvesztő) alighanem a legősibb közlekedési eszköz. A nagy folyami civilizációk létalapjaként nemcsak anyagot, hanem szellemi rakományt is szállít, égitesteket hordoz az égbolton, és halottakat visz a túlvilágra. Ahogy Platónnál a jól szervezett államközösség, úgy a keresztényeknél az egyház közösségének szimbóluma: templom (mint annak fő-, kereszt- és mellékhajói), vagyis az élet háborgó tengerén biztonságot jelentő menedék. Egyszersmind ringó bölcső, összeköttetés föld és ég, véges és végtelen, élet és halál között. Nem csoda hát, ha egy hajó – orra, teste és tatja hármas egységében – maga is műalkotás, ugyanakkor a festők és a költők egyik legkedveltebb motívuma.

Nemcsak az angolok és más „hajós népek” számára, hanem még a mi „szárazföldi” műveltségünkben is, amelyben szülőföldjük ismérveit sokan keresték éltető vizek partján, ahogy Juhász Gyula a Tisza mentén, József Attila a Dunánál, Mészöly Géza pedig a Balaton zsombékos partvidékén. Még a mi tájfestészetünknek is vissza-visszatérő eleme a víz, és az embernek a tájban való jelenlétére gyakran utal egy-egy vízjáró alkalmatosság. Annak a jelentéstartalmában pedig ott van az elemeknek való kiszolgáltatottság vagy éppenséggel az ember uralma a természet erői – nevezetesen a szél és a víz – fölött. 

A címadó vers (Baróti Szabó Dávidé) erre az utóbbira utal „a vitorlás hajójú” Balatonnal kapcsolatban, ahogy azt később Garay János is „egy évezreden át ugarul állott”, majd a „hullámzabolázó” Kisfaludy gőzös által felszántott földdarabhoz hasonlította. Az előbbire viszont viharba került bárkák és halásztragédiák költői és festői ábrázolásai utalnak. 

A hajóábrázolások a mi festészetünkben sem csak hajózástörténeti emlékek, nem is csak életképek kellékei, hanem allegóriák és szimbólumok is. Az ennek bizonyságául szolgáló képanyag pedig arról is tanúskodik, hogy tenger- és hajófestésre szakosodott kortársaiknál (mint Turner, Claude Monet, Caspar David Friedrich, Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij, vagy a két magyar származású, de Angliában, illetve Hollandiában festő John Christian Schetky és Mendlik Oszkár) a mi festőink sem alábbvalók. 

A kiállításba válogatott alkotásokkal nemcsak gyönyörködtetni kívántunk, hanem célunk volt Látogatóink ismereteinek bővítése is. Éppen ezért néprajzi, hajózástörténeti, ipar- és művelődéstörténeti vonatkozású festményeket és fotókat láthatnak a tárlaton.